A Sopron Tarot tervezése szolgált diplomamunkámként a Soproni Egyetem grafikus képzésén. A folyamat során több elvet határoztam meg; szubjektív tervezés, hálózati gondolkodás, egyensúly, alternatívák. A célkitűzésem az volt a Sopron Tarot megtervezésénél, hogy megtaláljam, vagy megteremtsem a határterületet az okkult/spirituálisnak vélt tarot és a racionalitás között.

A kártyapaklikban mellőztem minden konvenciót, amelyeket megszokhattunk, ha tarotról volt szó, így a figuralitást, illusztratív jelleget, de még az alapvető szimbolikát is. Ezért vált érdekes kihívássá a kártya megtervezése, hiszen mi marad, ha nem marad semmi? Gyakorlatilag minden más.

Fekete-fehér, Sopronban készült torzított fotókkal láttam el a kártyákat (fraktálrendszer, tükrözés, széttördelés, elmosás, stb.), ezáltal mondtam le a konkretizálásról, amely strukturáltságot kölcsönzött a kártyapaklinak. Ez viszont azzal járt, hogy egészen absztrakt világot láttam visszaköszönni a képeken, ezért úgy döntöttem, hogy ennek ellensúlyozására tipográfiát helyezek el a kártyán, ami viszont követi a tarot rendszerét (22 nagy arkána, 56 kis arkána). Hogy áthidaljam az egzakt és absztrakt elemek közötti távolságot, piktogramokat terveztem, amelyek a kontrasztokat normalizálják.

Ez a kártya funkcióját tekintve elsősorban önismereti eszköz, csak másodsorban tarot. Önismereti eszközzé pedig úgy válhat ez a kártyapakli, hogy asszociatív játékba kezdünk vele. Nehéz ilyen mértékben gondolkodni és gondolni bármire, amire szeretnénk, ez nem része a mindennapjainknak, a rutinjainknak. A  Sopron Tarot kibillenteni és ezzel egyszerre kiegyensúlyozni próbálja használóját. 

Témavezető: Rosta Péter

Konzulens: Nagy Kincső, Barka Ferenc